Mi történik, ha mindig én vagyok az erősebb?A tartó szerep csapdája, és amikor végre nekem is lehet gyenge napom

⸻ 🪷 ⸻

Vannak emberek, akikhez akkor fordulunk, amikor összedől a világ. Aki mindig tudja, mit mondjon, akinek van szava, ölelése, ideje. Aki „bírja”. Aki „tartja” a rendszert. A tartó ember. Talán te vagy az és néha észre sem veszed.

A „józan” erő mögött 
Nincs különös jele annak, amikor valaki túl sokáig erős.
Nincs kórházi papír róla, nincs gipsz, amit aláírnak.
Csak a belső zaj: hogy mindig neked kell megoldani.
Hogy nem dőlhetsz össze, mert akkor más is összedőlne.
Sokszor nem a világ kéri ezt – hanem a belső program.
A gyerekkorban megtanult szerep:
„Ha én nem figyelek, szétesik minden.”
„Ha én nem leszek józan, senki sem lesz az.”
„Nekem nincs időm gyenge lenni.”


Amikor te tartod a teret 
Erőssé válni túl korán – csendes fájdalom.
Olyan, mint mikor egy gyerek túl nagy kabátot vesz fel, mert nincs más –
és belenő végül.
De nem felejti el, milyen volt először viselni. A „tartó” szerep néha azt jelenti:
– hogy nem panaszkodsz,
– nem kéred,
– nem mondod,
– nem sírsz.
De aki mindig mások háttereként él, az egy idő után elhalványítja önmagát.


Mikor lehet végre gyenge napom? 
A valódi erő nem a feszített izmokban van – hanem a felengedés képességében.
A gyengeség nem szégyen, hanem emlékeztető: te is ember vagy.
Az a kapcsolat, ahol sosem lehet gyenge az egyik fél – nem valódi biztonság.
Az inkább szereposztás, mint intimitás. Kell egy tér, ahol ledőlhetsz.
Kell egy hang, ami megkérdezi: „És veled mi van?”
Kell valaki, aki nemcsak rád támaszkodik, de néha megtart téged. De nincs ilyen?
Akkor kezdheted azzal, hogy kimondod:
„Ma nem vagyok jól. Most én is szeretnék gyenge lenni.”

🪷

Aki mindig erős, egy idő után elfelejt kérni.
Elfelejt összeomlani, pihenni, elesni, embernek lenni.
De az erő nem abban van, hogy mindig állunk –
hanem abban, hogy időnként hagyjuk magunkat megtartani.

🪞 Gondolatébresztő kérdések: 

• Mikor tanulta meg, hogy „nekem kell erősnek lennem”?
• Kinek a terhét hordozta akkor is, amikor nem kellett volna?
• Mit gondol: mit történne, ha egyszer kimondaná, hogy nem bírja?

📜 Gyakorlat: 

Képzelje el, hogy az „erős vagyok” szerep egy kabát!
Viselje egy ideig gondolatban – figyelje meg, hogyan tart, hogyan szorít.Majd képzeletben vegye le!
Tegye egy székre maga mellé!
Mondja ki magában:
„Ma nem kell viselnem. Ma lehet másképp.”
Figyelje meg, mit érez utána!
Ez lehet az első lépés a feloldáshoz.

 
💭 Záró gondolat: 
Nem kell, hogy a világ megértse, mi történt Önben. Elég, ha mi magunk elismerjük, hogy igenis számított. Mert minden, amit megéltünk – jogot formál arra, hogy kimondhassuk: „Ez az én történetem része.”

⸻ 🪷 ⸻

A következő rész témája:
„Miért nem tudunk kérni – és mit üzen ez rólunk?”
(Akik mindig adnak, de ritkán mernek kérni – a sebezhetőség megtanulása)

🕊️

Maradjon velem!