⸻ 🪷 ⸻
A „rendben levés” mítosza
Néha nem kell jól lenni. Néha nem kell működni. Néha, ha valaki széthullik – az nem a gyengeség jele, hanem az első pillanat, amikor valami végre valódivá válik. A szorongás nem szégyen. A jól funkcionáló sem „hamis” – csak fáradt.
Van, amikor az ember mosolyog. Határidőt tart, válaszol, segít. Közben belül úgy zúg a feszültség, mint a huzat egy zárt ablak résein. Nincs vihar – de nem nyugalom. A szorongás nem mindig az, amit látunk. Nem minden szorongó az, aki a sarokban remeg, vagy nem mer emberek közé menni. Van a jól funkcionáló szorongó: aki megfelel, túlteljesít, figyel, összeszedett. Aki mindig elérhető, pontos, gondos, felelősségteljes. Aki „megoldja”. Csak épp soha nincs nyugalomban. Mert nem engedi meg magának.
A működés ára
A jól funkcionáló szorongó ismeri a szabályokat. Sőt: ő maga az, aki vigyáz másokra. Ő tartja a vállán a napokat, a kapcsolatokat, a világot. De mikor kezdett el sürgős lenni a józanság? Mikor vált a „jól vagyok” válasza pajzzsá – és mikor feledkezett meg arról, hogy néha nem kellene működni, csak lenni?
„Mert rendet kell tenni, s nem tudja senki, hogy ez a rend csak álca, csak kirakat.”
– Szabó Lőrinc
A szorongás csöndes formái
Ez nem gyengeség. Ez egy túlélési minta.
A jól funkcionáló szorongásban a szerethetőség forog kockán. „Ha nem vagyok elég jó, elég hasznos, elég erős – vajon maradhatok?”
A gyógyulás nem látványos
Nem látványos dolog az, amikor valaki először kimondja: „most én nem bírom.” Vagy amikor először választja magát – akkor is, ha más neheztel. Ez nem posztolható. Nem ünneplik. De sorsfordító.
🪷
„Aki gyenge volt, tanulja meg az erőt. Aki erős volt, tanulja meg a gyengédséget.”
– Szabó Magda
🪞 Gondolatébresztő kérdések
📜 Gyakorlat: A szorongás térképe
Amikor legközelebb szorong (akár egy enyhébb, de ismétlődő helyzetben):
Álljon meg, és írja le:
– Hol érzi a testedben? (pl. gyomorban, mellkasban, torokban)
– Milyen gondolat kíséri? (pl. „Nem fog menni”, „Le fognak nézni”)
– Mit szeretne az érzés? (pl. „Légy óvatos”, „Ne vállald túl magad”)
Ez a tudatosítás első lépése ahhoz, hogy meglásd: a szorongás nem ellenség, hanem belső iránytű – csak tanulni kell „olvasni”.
⸻ 🪷 ⸻
Ez a blog azoknak szól, akik csendben viselik a világot – és szeretnének megtanulni néha csak létezni. Ha magára ismert, olvasson tovább!
A következő bejegyzés a határokról szól:
„A határok nem falak – és nem önzőség.”
🕊️
Maradjon velem!