A határok nem falak, nem önzőség - Mi a különbség a falak és az énvédelem között?
⸻ 🪷 ⸻
Van az a pillanat, amikor valaki túl közel jön. Nem fizikailag – hanem belül. Átlép rajtad, megkerül, kihasznál, vagy csak csendben kimerít. És te? Elmosolyodsz. Kínosan. Azt mondod: „nem baj”, „belefér”, „úgyis mindjárt vége”. És belül megszűnik valami. Egy részed hátrébb lép. Ez a határok hiánya.
A határok: nem falak, hanem ösvények
Sokan azt hisszük, hogy ha határokat húzunk, akkor elutasítunk, önzők vagyunk, esetleg nem vagyunk jó emberek. Pedig a határok nem falak. Nem kizárás.
A határok: kapcsolatvédő formák.
Olyan szabályok, amelyeket akkor állítunk, ha az őszinteség és a közelség is fontos számunkra – nem csak a béke. Aki nem tud nemet mondani, lassan eltűnik mások igenjei között.
Hogyan jelenik meg a határátlépés?
- Amikor valaki mindig a te idődből vesz el.
- Amikor kérés nélkül tanácsol, értékel, minősít.
- Amikor te vagy az, aki mindig alkalmazkodik „mert ő érzékenyebb”, „mert ő nehezebb időszakon megy keresztül”, „mert ő úgysem bírná elviselni…”
Az a helyzet, hogy mindenki viselhetővé akarja tenni magát valakinek. De határok nélkül ez nem közös viselés lesz – hanem csendes önfeladás.
A határok belül kezdődnek
Nem az a kérdés, mit szabad másoknak. Hanem az: te mire mondasz igent önmagaddal kapcsolatban? Aki nem ismeri a saját határait, az hamar összemosódik mások vágyaival, hiányaival, félelmeivel. Eltűnik a kontúr, a hang, a belső tér. De amikor elkezdi megtartani magát, hirtelen tisztulni kezd a világa. Nem lesz feltétlenül könnyebb – de igazabb.
🪷
„Az önazonosság nem harsány, nem hivalkodó.
Csendesen mondja ki: eddig, és nem tovább.”
- Szabó Magda
A határok szabadságot adnak
Szeretni nem azt jelenti, hogy mindig engedek. Hanem azt: tisztelem a másikat – és önmagamat is. A valódi kapcsolatok ott születnek, ahol lehet határt húzni, visszalépni, újra közeledni. Aki veled akar maradni, tisztelni fogja a határaidat.
Aki csak addig marad, amíg engeded, hogy átlépjen rajtad – nem a te embered.
Ha ismerős amit olvasott, akkor lehet, hogy Ön is épp most tanulja kimondani azt, amit eddig lenyelt.
Ez nem önzés.
Ez gyógyulás.
🪞 Gondolatébresztő kérdések
- Ki az, akinek a közeledtét mindig megérzi – mégis engedi?
- Milyen érzés lenne, ha nemet mondana? Mit veszítene el – és mit nyerne vele?
- Hol tanulta, hogy a szeretet ára az alkalmazkodás?
📜 Gyakorlat: A belső határvonal újrarajzolása
Egy képzeletbeli térben képzelje el azt a személyt, akinek „megbocsátott” anélkül, hogy ő kérte volna.
- Tegye fel magának: „Ha most újraírhatnám ezt a kapcsolatot, mit tennék másképp?”
- Képzelje el, hogy valamit visszavesz magához, amit nála hagyott (pl. a figyelmét, idejét, szeretetét, hitét önmagában).
- Adjon nevet ennek: „Ez az, amit mostantól nem adok oda csak úgy.”
Ez segít érzelmi határokat kijelölni, és visszatérni önmagához.
⸻ 🪷 ⸻
A következő bejegyzés témája:
🕊️
Maradjon velem!