⸻ 🪷 ⸻
Van az az ülés, ahol a kliens belép, leül, és... nem mond semmit. A pszichológus vár. A kliens is vár. A tér megtelik csönddel. Ez a csend sokszor nem az üresség jele – épp ellenkezőleg.
Van egyfajta csend, ami nem a szavak hiányáról szól. Hanem arról, hogy a lélek még nem döntötte el, meg tud-e szólalni. Vannak ülések, ahol a beszélgetés egy idő után elakad. És vannak olyanok is, ahol el sem kezdődik igazán. A kliens leül. Bólint. Talán mosolyog. És nem szól. A csend ilyenkor nem „üresjárat” – hanem történés. Feszültséggel, tartalommal, érzéssel teli. Ez a fajta csend a terápiában nem zárójel, hanem szövegközi szünet, amely gyakran többet mond, mint maga a történet.
🪷
„A csendnek is van hangja. Csak figyelni kell rá.”
– Pilinszky János
A csend, mint dinamikus történés:
A csend, mint aktív jelenlét
Aki hallgat, az nem feltétlenül hallgat el. Néha a kimondhatatlanság, máskor az „elég volt mára”, vagy épp a „próbálom összeszedni a gondolataimat” pillanatai születnek meg csendben. A csend lehet:
A csend nem mindig hiány, néha hely
A hétköznapjainkban a csend gyakran zavaró. Betöltjük zajjal, mozgással, beszéddel. De van, amikor a csend nem elkerülendő üresség – hanem teremtett tér. Egy hely, ahol valami készülődik. Ahol összeáll egy érzés. Ahol előbb-utóbb megszületik a szó – ha van kinek és hol kimondani.
Mit kezd ezzel a pszichológus?
A csenddel dolgozni nem azt jelenti, hogy megtörjük. Hanem hogy megtartjuk. Jelen maradunk benne. Nem sietünk, nem faggatunk, nem kínálunk azonnali megoldást. Mert a csendben néha több történik, mint az aktív párbeszédben. Külső szemlélőként talán úgy tűnik: „itt most semmi nem halad”. De az, aki ott ül és figyel, tudja: a csend a feldolgozás ideje. Az érésé, az épülésé, az őszinteségé.
Időnként mégis indokolt lehet megtörni a csendet. Ilyen helyzet, ha a csend szorongással telített, vagy ha eltávolodik a kliens. Segítséget nyújthat továbbá a kezdeti lépéseknél, ahol még bizonytalan a kliens a terápiás térben. Előfordulhat továbbá burkolt segítségkérés is, ilyenkor segíthet az empatikus kérdezés a pszichológus részéről.
🪞 Gondolatébresztő kérdések – a terápián innen is
Vajon mi az, amit nem merünk kimondani – és miért?
Vajon tudunk-e hallgatni úgy, hogy közben jelen vagyunk?
📜 Gyakorlat: "A kimondatlan levél”
Írjon egy levelet valakinek, akinek nem tudott, nem mert vagy nem volt lehetősége elmondani valamit! Ez lehet harag, fájdalom, hiány, vágy, el nem hangzott kérdés vagy akár szeretet is.
Ez nem megbocsátás vagy kibékülés – hanem belső rendezés, önmagadért.
A terápiás csend nem azt jelenti, hogy nem történik semmi.
Azt jelenti, hogy valami történik - még ha egyelőre szavak nélkül is.
„A csend: igazság, amelynek még nincs nyelve.”
– Weöres Sándor🪷
Ha magára ismert, ha Ön is élt már meg olyan csendet, amit senki nem értett, vagy olyan hallgatást, amit nem tudott megtörni, tudja:
a csend nem baj, nem hiba.
Lehet egy folyamat része.
Lehet egy gyógyulás kezdete.
Ha szeretne másként közelíteni önmagához, kapcsolataihoz vagy a belső csendhez, itt a blogon további írásokat is talál majd.
⸻ 🪷 ⸻
🕊️
Maradjon velem!