Mi a különbség falak és énvédelem között?– Amikor bezárkózunk, és amikor végre megtanuljuk megőrizni magunkat
⸻ 🪷 ⸻
Van, hogy visszahúzódunk. Bezárunk. Elérhetetlenné válunk. Nem azért, mert már nem érdekel a világ. Hanem mert túl sokáig voltunk túl elérhetők. Azt mondják, "túl érzékeny vagy", "túl bonyolult", "nem lehet téged megközelíteni". Pedig talán te voltál az, aki mindig közel mentél – csak túl sokszor senki nem jött oda veled. Végül egy napon már nem volt kedved kinyitni az ajtót.
A fal: védekezés a sebekre
Amikor valaki túl sokszor élt át elutasítást, megalázást, becsapást vagy csendes eltűnést, akkor a szív elkezd vastag falakat húzni maga köré. Nem gyávaságból.
Hanem a túlélésért. A fal védi a sebeket – de nem engedi be a gyógyulást sem.
Aki sokáig falak mögött él, azt előbb-utóbb már az őszinte közeledés is megijeszti.
Mert már nem tudja: vajon most is bántani fogják, vagy végre marad valaki? Az önvédelem: tiszta határ, nyitott belső Az önvédelem nem fal. Hanem határ.
Nem zárkózás, hanem választás.
Azt mondja:
– „Szeretlek, de most szükségem van időre.”
– „Fontos vagy, de ezt így nem tudom vállalni.”
– „Közel engedlek, de nem minden áron.” Az önvédelem nem másokról szól – hanem önmagam tiszteletéről.
Nem az a célja, hogy kizárjon, hanem hogy megőrizzen.
Miért keverjük össze a kettőt? Mert sokan csak két módot ismerünk:
– vagy mindent beengedünk,
– vagy semmit.
Középút nem volt. Határok nem voltak.
Csak a túl sok, vagy a túl kevés. De van egy harmadik lehetőség is:
megtanulni kapcsolódni úgy, hogy közben önmagunkat sem veszítjük el.
Ez nem egyenlő a magányos védekezéssel –
hanem a belső bizalommal, hogy már nem kell mindenkinek megfelelni ahhoz, hogy értékes legyek.
🪷
A falak bezárnak.
A határok megtartanak.
A különbség: a szeretet célja – félelem vagy önismeret.
🪞 Gondolatébresztő kérdések:
- Mikor kezdtem el falakat húzni magam köré – és miért?
- Kitől védekezem most is, akkor is, ha már nincs jelen az életemben?
- Mi lenne, ha nem falat húznék – hanem határt?
- Hogyan nézne ki egy olyan kapcsolódás, ahol biztonságban vagyok – és nyitott maradok?
- Melyik az az énrészem, amit meg akarok őrizni mindenáron – és hogyan tudom ezt szeretettel tenni, nem elszigetelten?
📜 Gyakorlat: Fal vagy határ?
- Írjon le egy helyzetet vagy kapcsolatot, ahol úgy érzi, hogy teljesen bezárkózott!
Mi volt az a pont, amikor már nem érezte magát biztonságban? - Most képzelje el újra a jelenetet, de úgy, hogy nem falat emel – hanem egy világos, szeretetteli határt húz.
Mit mondanál? Hol húzná meg a vonalat? Hogyan maradhatna önmaga? - Zárásként fogalmazzon meg egy mondatot, ami önvédelem – nem elutasítás:
„Fontos vagy, de…”
„Szeretnék jelen lenni, ha…”
„Tudom, mi fér most bele az erőmbe – és mi nem.”
Ez a belső határ a fal nélküli szabadság első lépése lehet.
💭 Záró gondolat:
Nem vagyunk rosszabb emberek attól, hogy már nem nyitunk ajtót bárkinek. A gyógyulás egyik jele, hogy elkezdjük megválogatni, kinek adunk belépőt a belső világunkba. Mert nem minden közeledés kapcsolódás. És nem minden csend magány.
Van, amikor a határok éppen azt mondják ki: „Fontos vagy – és én is az vagyok.”
⸻ 🪷 ⸻
A következő rész témája:
„Mi történik, ha mindig én vagyok az erősebb?”– A tartó szerep csapdája, és amikor végre nekem is lehet gyenge napom
🕊️
Maradjon velem!