Gyászolni azt is lehet, ami soha nem történt meg – A veszteségfeldolgozás pszichológiája

A gyászfeldolgozás során legtöbben egy szeretett személy elvesztésére gondolnak. A pszichológia azonban ennél jóval többről beszél. Veszteséget jelenthet egy kapcsolat vége, egy elmaradt gyermekáldás, egy be nem teljesült álom vagy egy elképzelt jövő elvesztése is. Ezek a láthatatlan veszteségek gyakran ugyanolyan mély fájdalmat okoznak, még akkor is, ha a környezet nem ismeri fel őket. A veszteségfeldolgozás ilyenkor is fontos része a lelki gyógyulásnak.

Vannak veszteségek, amelyeket a környezetünk könnyen felismer, egy szakítás, egy haláleset, vagy egy munkahely elvesztése.
Ilyenkor természetesnek tartjuk, hogy fájdalmat érzünk.
Azonban léteznek olyan gyászok is, amelyeknek nincs temetése.
Nincs lezárása.
Sokan még nevet sem adnak nekik.
Pedig ugyanolyan valódiak.

A pszichológiában, az önismereti folyamatokban egyre nagyobb figyelmet kapnak az úgynevezett nem egyértelmű veszteségek. Ide tartozik minden olyan hiány, amely nem egy konkrét eseményhez kapcsolódik, hanem egy lehetőség, egy vágy vagy egy elképzelt jövő elvesztéséhez. Ezeket a veszteségeket gyakran azért nehezebb feldolgozni, mert kívülről láthatatlanok. Van az a pillanat, amikor ráébredünk, hogy valami már nem fog megtörténni. Talán soha nem lesz olyan családunk, amilyet elképzeltünk. A gyermekünk nem olyan ember lesz, mint amilyennek elképzeltük. Vagy soha nem érjük el azt a karriercélt, amit évekig álmodtunk magunknak. Esetleg egy betegség kapcsán kell elfogadni a megváltoztathatatlant.

Amikor nem engedjük meg magunknak a gyászt
Sokan ilyenkor inkább elhallgatják a fájdalmukat.
„Nem történt semmi különös.”
„Másoknak sokkal nehezebb.”
„Nincs jogom szomorúnak lenni.”
A lefelé történő összehasonlítás, mikor nálunk rosszabb helyzetben lévőkhöz hasonlítjuk magunkat, megakadályozhat, hogy elfogadjuk az érzéseink létjogosultságát. Hiszen a másiknak nehezebb. Pedig a fájdalom nem attól lesz valódi, hogy nagyobb másokénál, vagy hogy nem is fáj igazán. 

 
Néha nem a múltat siratjuk, hanem azt a jövőt, amelyben oly sokáig hittünk.
🪷

Minél inkább megpróbáljuk elnyomni ezeket az érzéseket, annál tovább maradhatnak velünk. A gyász ugyanis nemcsak azt siratja el, amit elvesztettünk, hanem segít lassan alkalmazkodni ahhoz az élethez is, amely végül előttünk áll.

Az elfogadás nem ugyanaz, mint a feladás

Sokan attól félnek, hogy ha elengednek egy álmot, azzal feladják önmagukat.Valójában az elfogadás nem azt jelenti, hogy örülünk annak, ami történt.Azt jelenti, hogy már nem minden erőnkkel a múltba kapaszkodunk.Van, hogy egy álmot el kell gyászolni ahhoz, hogy helyet adhassunk egy másiknak. Nem azért, mert kisebb vagy kevésbé fontos. Hanem mert az élet néha más irányba vezet bennünket, mint amerre elindultunk.

Az elképzelt jövőhöz is tudunk kötődni

Az emberi elme folyamatosan történeteket alkot. Elképzeljük, milyen lesz az életünk néhány év múlva. Hogyan fogunk élni. Kik lesznek mellettünk. Milyen szülők, társak vagy nagyszülők leszünk. Ezek a képek nem puszta fantáziák, érzelmileg is kapcsolódunk hozzájuk.
Amikor ezek a jövőképek szertefoszlanak, az agyunk valódi veszteségként dolgozza fel őket. Nem azért, mert naívak voltunk, hanem mert reméltünk
Remélni pedig nagyon is emberi dolog.

🪷

Pszichológiai tippek

Gondolatébresztő kérdések: 

• Van-e olyan álom vagy terv, amelyet még mindig csendben sirat?
• Milyen jövőképtől kellett búcsút vennie?
• Megengedte-e magának valaha, hogy ezt valódi veszteségként élje meg?
• Milyen új lehetőségek előtt nem veszi észre az utat, mert még mindig a régi jövőbe kapaszkodik?

Gyakorlat: Levél annak, ami nem valósult meg

- Gondoljon arra az álomra vagy élethelyzetre, amely valamilyen okból nem teljesült!
- Írjon neki egy levelet! Köszönje meg mindazt, amit jelentett Önnek. A reményt, az erőt, a várakozást.
- Majd írja le azt is, amit a leginkább sajnál. Nem kell elküldeni, nem kell megmutatni senkinek. Néha már attól is könnyebb lesz a szívünk, hogy végre kimondjuk azt, amit olyan régóta magunkban hordozunk.

 
Záró gondolat: 

Nem minden veszteség hagy maga után látható nyomot.Vannak álmok, amelyek csendben tűnnek el. Vannak jövők, amelyek soha nem érkeznek meg.És ezek miatt is lehet gyászolni.A gyógyulás nem ott kezdődik, amikor már nem fáj. Hanem ott, amikor megengedjük magunknak, hogy azt mondjuk:
"Ez fontos volt nekem, és valóban elveszítettem."

⸻ 🪷 ⸻

A következő rész témája:

„Miért hasonlítjuk magunkat állandóan másokhoz?”
(Az összehasonlítás csapdája és az önértékelés kapcsolata.)

Maradjon velem!

⸻ 🪷 ⸻

További segítségre van szüksége?
Ha úgy érzi, hogy egy régi veszteség, egy elmaradt álom vagy egy be nem teljesült vágy hosszú ideje meghatározza a mindennapjait, érdemes segítséget kérnie. A veszteségfeldolgozás, a stresszkezelés és az önismereti munka során biztonságos térben dolgozhatunk együtt azon, hogy a múlt fájdalma ne akadályozza a jelen életét. Online pszichológiai tanácsadás keretében bárhonnan lehetőség van kapcsolódni, gyászfeldolgozás, veszteségfeldolgozás témákban is.

Ha szeretne személyre szabott segítséget kérni,
az online naptárban tud időpontot foglalni.